Az utóbbi években nem volt megszokott, hogy egy új videokártya-generáció megjelenésekor rögtön két kategóriára való VGA-t is kiadjon egy gyártó - általában a csúcsmodell mellé érkezett egy kistestvér, általában a nagyobbik kártya chipjének csonkolt változatára építve, és ez a két kártya képviselte az új szériát hónapokig a piacon. Az AMD a HD5000-es szériával másképp tett - a HD5870 / HD5850 páros startja után alig néhány héttel piacra dobta a HD5700-as VGA-kat is, elsőként a HD5770-et. Mindhárom VGA esetében igen jól működött a titoktartás, mert a pontos specifikációk nagyon sokáig nem jutottak a nyilvánosság elé - olyannyira, hogy a HD5770 specifikációi publikálásukkor szinte megdöbbenést keltettek, annyira más információk forogtak közkézen. A HD5770 alapjául szolgáló Juniper chip 800 ALU / 40 textúrázó / 16 ROP / 128-bites memóriabusz felépítése sokaknak (köztük ezen sorok írójának is) komoly csalódást okozott - az 5700-as névvel érdekesebb lett volna egy olyan kártya, ami valahol a HD4870 és a HD5850 között tanyázik félúton, nem pedig azért kapaszkodik, hogy a 4870-est egyáltalán utolérje. Mivel azonban a kártya várható áráról szóló hírek éppúgy túlzónak bizonyultak, mint a pletykált műszaki adatok, a HD5770 kezdett újfent érdekessé válni - a HD4870 közismerten hatalmas üresjárati fogyasztása miatt egy hasonló árú, hasonló teljesítményű és jóval takarékosabb kártya egyáltalán nem elhanyagolható tényező a piacon. Ezért mi úgy tekintettük, mintha egy HD5670 feliratú VGA-t tesztelnénk, és így előítéletek nélkül tudtunk belefogni az új jövevény vizsgálatába.

Akár a HD5870 esetében, itt is az volt az érzésünk, hogy az eddigi referencia-Radeonokhoz képest egy jóval polírozottabb, kimunkáltabb terméket tartunk a kezünkben. A hűtési megoldás már azon a kártyán is tetszett, a HD5770-en nagyjából ugyanazt találjuk, persze kisebb bordával - a HD5770 egy jelentősen kisebb tégla, 21cm körüli hosszal, a megszokottnál egy kicsit vaskosabb kivitelben. Erre a kártyára is igaz, hogy a méretéhez képest nem igazán nehéz, de a nyersanyag "kispórolása" a hűtőbordából nem okoz gondot, mert a HD5770 hűtése is halkan teszi a dolgát, csak játék közben lesz hallható a ventillátor - egyes játékokban kicsit hangosabb is volt a HD5870-nél, de semmi komoly.

Összességében nagyon jó benyomást tett ránk a kártya kidolgozottsága, összerakottsága - végre láttunk egy olyan szimplán és egyszerűen jó referencia-terméket, ami eddig inkább csak az nVidiára volt jellemző.

Ami nem volt annyira jó - a HD5870-esnél felmerült felbontás-problémák ezzel a kártyával is jelentkeztek, pedig már frissebb, de még mindig béta drivert használtunk. Erre most készültünk, és nem is terveztük az 5770-est két különböző órajel-beállítással lemérni, de mivel csak egy estére volt nálunk a VGA, az 1680x1050-es felbontás ismét áldozatul esett.

A HD5870 remek fogyasztása után sokat vártunk a HD5770-től, nem is hiába:

Talán viccesnek tűnik idekeverni a HD4670-et, de idle fogyasztás tekintetében a HD5770 ehhez a kártyához van a legközelebb - különösen, hogy a mért HD4670-en 512MB VRAM volt, a HD5770-en pedig 1GB, ami további 3-4W-ot jelent terheletlen fogyasztásban. Azaz itt már 50W előnyben vagyunk a HD4870-nel szemben, ami a HD5800-as cikkben használt példa esetében (napi 10 órát idle állapotban üzemelő PC) éves szinten már kb. 9.000 FT előny a HD5770-nél - erre a végelszámolásnál még visszatérünk!

Nézzük akkor, hogy mi van a jól becsomagolt HD5770 ruhája alatt!