Szinte hihetetlen, de az első játék az Unreal Engine 3 motorral több, mint két éve jelent meg (ez amúgy nem más, mint a nálunk is szereplő Vegas), és a mai napig folyamatosan érkeznek az engine-re építő játékok. Az UE3 remekül ötvözi egymással a kiváló képi minőséget és a hatékony működést - minden bizonnyal ez az egyik fő oka a népszerűségének. A Mirror's Edge-dzsel ráadásul új dimenzióba lépünk - az eddigi sötét, elmosott színek helyett egy ragyogó, kontrasztos, csupafény univerzumba kerülünk, egy nagyváros háztetőire, ahol a meglehetősen eredeti játék nagyobb része játszódik.

A 2006-os Vegas és a 2007-es Bioshock után szerettünk volna egy frissebb UE3 alapú játékot is a tesztalanyok között tudni - a 2009 elején megjelent, nagyon tetszetős vizualitást felvonultató Mirror's Edge pont kapóra jött.

A legfrissebb, 1.02-es verziót használjuk.

Addig-addig kutakodtunk alkalmas tesztútvonal után, amíg rájöttünk, hogy a játék legelején pont van egy kitűnően alkalmas szekvencia. A képen is látható rövid repülés után elkezdünk ismerkedni az irányítással, aminek nagy futás lesz a vége - ezt mérjük le fraps-szal, a repüléssel elkezdve.

Az UE3 szolid igényeinek köszönhetően minden beállítást a maximumra tudunk tenni:

A játékban minden beállítás a maximumon van, ezért extrém beállítás gyanánt bekapcsoljuk a 8x élsimítást.

Mivel a játék fixen 16:9-es méretarányú képeket jelenít meg, az 1280x1024-es felbontás valójában csak 1280x720, ezért nem ró túlzottan nagy terhet a VGA-kra - ebben a felbontásban még a HD3850 / 9600GT kategória is kényelmesen elbír a játékkal. A magasabb felbontásokban már gyorsabb VGA-ra van szükség, de 1920x1200-ban még mindig elég egy HD4850 vagy egy 9800GTX+.

Kétmagos CPU mellett 70fps körül elfogy az erő a processzorból, ezzel érdemes kalkulálni - négymagosunk már 110-120 fps-ig bírja a gyűrődést.