Mit tehet az ember, ha alkalmi szexuális partnere váratlanul szinte tökéletesnek bizonyul? Erre a kérdésre keresi a választ a Csendes társ című novella, amelyet ízelítőül ingyenesen közreadok, többféle formátumban:
Ha Kindle olvasót használsz – letöltés MOBI-ban
Ha számítógépen olvasol – letöltés PDF-ben
Nook vagy bármilyen egyéb olvasó esetén (beleértve a mobiltelefonokon futó olvasószoftvereket is) – letöltés EPUB-ban
(a MOBI és az EPUB változatok a Calibre szoftverrel készültek)
Kedvcsinálóként pedig következzen a novella első fejezete:
‘… és ha minden lépés helyesen lett végrehajtva, akkor a folytatásban teljesen kontrollált keretek között, határozatlan ideig fenntartható az óriási energiát termelő maghasadás!’ fejezte be Tim diadalittasan a körülbelül 15 perces monológot, és büszkén nézett a ragyogó zöld szemekbe, amelyek áhítattal csüngtek rajta a szinte egy szuszra elmondott tudományos értekezés közben.
A zöld szemek tulajdonosa bólintott, majd a homlokát ráncolta, és így szólt:
‘Nos, a folyamatban alkalmazott egyedi ötletek lenyűgözőek, de azt nem teljesen értem, hogyan akadályozod meg, hogy a hőcserés fázisban idegen anyagok jussanak a reaktortérbe. Beszélnél erről egy kicsit?’
Tim meghökkenve pislogott. Számított jól-rosszul leplezett unalomra, udvarias érdeklődésre, értetlen mosolygásra – egyszóval bármire, csak arra nem, hogy az egyszemélyes közönség megérti, amit mond neki, és arcátlan módon még vissza is kérdez pont az elmélet egyik gyengébb pontjára. Aztán, amikor észrevette a rászegeződő pillantásban bujkáló jókedvet, ő is elnevette magát.
‘Hát persze, gondolhattam volna! Te készültél belőlem, igaz… Violet? Hívhatlak Violetnek?’
A VLT-10266107-es egység bólintott.
‘Természetesen, Tim. Úgy hívsz, ahogy jólesik. És igen, felkészültem belőled, mert tudom, hogy mennyire büszke vagy a tudományos munkádra, és arra gondoltam, örülni fogsz az értő hallgatóságnak.’
Tim a fejét vakarta.
‘Igen, Violet, valóban örülök, csak… kicsit szokatlanok nekem azok a meglepetések, amelyeket te és a… testvéreid okoztok időnként. Tudod… á, nem érdekes.’
A VLT-10266107 azonban nem hagyta annyiban.
‘Arra gondolsz, hogy úgy viselkedünk, mintha emberek lennénk, csak éppen mégsem egészen? Mint amikor egy derékszöget nézel, ami igazából csak 89 fokos?’
‘Igen… nagyjából erre,’ mondta Tim zavartan.
‘Nos, ne aggódj emiatt. Mi pontosan tudjuk, hogy nem vagyunk teljesen emberek, és ez minket nem is zavar.’
‘Mert úgy vagytok programozva, igaz?’ csúszott ki Tim száján. A VLT-10266107 nem sértődött meg – nem is lett volna rá képes.
‘Pontosan. Androidok vagyunk nagyon kifinomult programozással és nagyon gondosan keretek között tartott tanulási képességekkel. Ezenfelül ahogy azt egy hozzád hasonló jól felkészült tudós biztosan tudja, nem rendelkezünk a kreativitás áldásával.’
Tim nem tudta, mit mondjon, a VLT-10266107 pedig könyörületesen témát váltott.
‘De ne beszéljünk rólam, egyrészt, mert nem vagyok túlzottan érdekes, másrészt azért vagyunk itt, hogy Te jól érezd magad. Inkább beszéljünk rólad.’ Egy másodpercnyi, mesterkéltnek ható szünet után a VLT-10266107 így folytatta: ‘Ezek szerint nem én vagyok az első csendes társad. Mesélj, mit tapasztaltál eddig velünk?’
Tim kuncogott.
‘Nos, ez lesz minden történetem közül a legrövidebb. Ráharaptam a hangzatos reklámra, és találkozót kértem egy VLT-10260090-es típusú nővéreddel.’
‘Á, a slágertermék, minden férfi álma,’ bólogatott értően a VLT-10266107, és Tim nem tudta eldönteni, hogy gúnyolódik-e. A reklámok színes kavalkádja mögött elrejtett hosszas apróbetűs tájékoztató szerint ilyesmire az androidok nem voltak képesek. A megnyerő külsejű gép folytatta a faggatózást:
‘És milyen élményed volt vele? Kedves volt? Csodaszép? Minden érdekel!’
Tim a fejét csóválta
‘Számszakilag rendben volt, nekem viszont rá kellett jönnöm, hogy túl ideális a külseje. Nem volt benne semmi érdekes. Nagyon kedves volt, mindent megtett, amit kértem, és persze nagyon kényelmes egy ilyen… „kapcsolatban”, hogy semmilyen kötöttséggel nem jár.’
‘Kivéve, hogy kissé drága,’ vetette közbe a VLT-10266107, és Tim ezúttal biztos volt benne, hogy kajánságot hallott ki a hangjából.
‘Nos, ha hosszú távon gondolkodom, akkor nem is annyira, végső soron a VLT-10260090-et úgy reklámozzátok, hogy a „Megfizethető luxus”, nemde? De nem ez a lényeg. Kellemes élmény volt, amit a barátaimnak is ajánlanék, de nem feltétlen ismételném meg.’
A VLT-10266107 érdeklődéshez közelítő arckifejezéssel nézett a férfira.
‘Akkor… Tim, remélem, nem haragszol meg a kérdésért, de… miért vagyunk most itt?’
Tim zavartan pislogott.
‘Nos, nem tudok feltétlen racionális magyarázatot adni erre. Amikor a VLT-10260090-ot vissza… hazavittem a szállására, akkor hetekig nem is gondoltam a dologra, a munkám is lekötött, de aztán szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy eltérő típusok… hmmmm, bocsánat… léteznek, és hátha nem vagytok… nem vagytok egyformák.’
A lányformájú android bátorítóan mosolygott, Tim pedig összeszedte magát.
‘És már most, ilyen rövid idő alatt is látom, hogy igazam volt. 10 perc alatt másodszor hozol zavarba, és ez a spontaneitás illúzióját kelti.’
‘Szóval akkor azt várod, hogy az történjen, amit nem vársz?’ kérdezte ártatlanul a VLT-10266107.
‘Tudom, hogy ez milyen idétlenül hangzik, és tudós körökben le is fogom tagadni, de… igen, lényegében igen.’
Az android megsimogatta az arcát.
‘Nos, akkor igyekszem fenntartani a váratlanság illúzióját a továbbiakban is.’