Rutinos Olvasóink tudják lapunkról, hogy nálunk legalább annyira nagy hangsúly van a GPU-k architektúrális tulajdonságain, mint a videokártyák teljesítményén. Ezért aztán amikor egy-egy új GPU megjelenik, nem mulasztjuk el a lehetőséget, hogy alaposan a körmére nézzünk, és lehetőleg valamelyik konkurens megoldás tükrében fel ne mérjük a teljesítményét - ez történt a nyáron az nVidia GF104 névre hallgató chipjével (cikkünket ld. itt), amikor a méretben és tranzisztorszámban hozzá legközelebb álló Cypress-szel vetettük össze. Alig telt el pár hónap, és a GF104 kihívóból kihívott lett - ezúttal az összehasonlítást nem a méretbeli hasonlóság provokálta, hanem az, hogy az AMD-nek nem tetszett a GTX460-ak sikere, és a Barts chipre épített kártyái közül a kisebbet, a HD6850-et árban meglehetősen aggresszíven az 1GB-os GTX460 ellen állította csatasorba. Mivel a Barts chip jóval kisebb, mint a GF104, ezt költséghatékonyan meg is tudta tenni - és a két videokártyát összehasonlító tesztünkből kiderül, hogy a HD6850 igencsak eredményesen végzi a feladatát.

Miután a GTX460-ak a referencia-ajánlás szerint relatíve alacsony órajelen érkeznek, viszont emelett az nVidia teledekorálta az Internetet a tuning-képességeikkel, célszerűnek tartottuk a két konkurens kártya chipjeit azonos órajelek mellett is összemérni. Tehettük ezt azért, mert mindkét chip esetében 1GHz körüli legjobb eredményeket látunk feszültségemelés mellett és léghűtéssel, és a memória-órajelek esetében sincs már meg az az előny AMD-oldalon, ami a Cypress-t jellemezte.

Mind a GTX460 1GB, mind a HD6850 csonkolt chipre épít - mindkét chipből ALU+TEX egységek hiányoznak, a GTX460-ban a teljes chip számítási és textúrázási kapacitásának 87.5%-a található meg, a HD6850-ben pedig ez az érték 85.7%, azaz szinte egyforma a csonkítás mértéke.

Órajelek tekintetében a HD6850 számai mellett döntöttünk - ez core órajelben 14.8%, memória órajelben pedig 11.1%-os emelés a GTX460-nak, azaz a GPU "egyensúlyát" nem borítjuk fel.

Tesztjeink ismerői tudják, hogy most a hűtések jellemzésének kellene következni - sajnos a HD6850-nel befürödtünk, mert a kártya gyári BIOS-a valamilyen megfontolásból 75% környékén tartotta a ventillátort, amitől a legnagyobb terhelés mellett sem ment a hőmérő 67 foknál magasabbra, viszont meglehetősen hangos volt a kártya. GTX460-asunk 74 fokig melegedett, aholis a pörgettyű 70%-on ment - és mivel egy nagyságrenddel halkabb volt így, erős a gyanúnk, hogy a Radeon kártyánál a %-ok sem ugyanazt a fordulatszámot takarják, annak ellenére, hogy mindkét tesztelt kártya a Gigabyte-féle Windforce hűtéssel volt szerelve. Csupa rejtély az élet...

A fogyasztások összevetésének viszont már nem állt az útjába semmilyen ventillátor:

... és ez a grafikon bizony igen csúnyán fest. Egyfelől a HD6850 fogyasztása igencsak szerény (becslésünk szerint a 200W felvett teljesítményből kb. 90W jut a VGA-ra, ami kevesebb, mint 80W tényleges fogyasztás), másrészt a tuningolt GTX460 (155W/130W), bár túlzottan nagyétkűnek nem nevezhető, nem is kifejezetten takarékos, a HD6850-et fogyasztás terén mintegy 60%-kal haladja meg.

Lássuk közkedvelt táblázatunkat a GPU-k tulajdonságaival és az ezekből következő kapacitásokkal:

*: nemrégiben rá kellett jönnünk, hogy a Fermi chipek scanline konverziós egységei csak 8 pixel/clock sebességgel dolgoznak, nem 16-tal.

**: a két chip számítási kapacitása nem hasonlítható közvetlenül össze, mert eltérő felépítésűek az ALU blokkok.

Sokban hasonlít a két chip, lássuk, hol van eltérés:

A magasabb ALU és TEX teljesítmény 5-10% közötti előnyt jelenthet a GTX460-nak - ezt valamelyest kompenzálja a HD6850 előnye a scanline konverzióban, mert az esetek többségében inkább ez lesz a frontend oldalon a szűk keresztmetszet, nem a háromszögek válogatása.

Lássuk akkor, mit kezd egymással a két architektúra!