Bevezető

Tesztkörnyezet

• A triangle setup (háromszögek előkészítése) azt jelzi, milyen sebességgel készíti elő a képkockán fellelhető háromszögeket a GPU. Ez a kapacitás ugyan bőségesnek tűnik, viszont mivel ez a feladat nem párhuzamosítható a következő lépésekkel (ie. azoknak nincs min dolgozniuk), egy pármillió háromszöget tartalmazó képkocka esetén (ld. pl. Crysis az esetenkénti 2-3 millióval) már ez a feladat is jelentős mennyiségű órajelciklust használ fel.
• A számítási teljesítmény szorosan összefügg a "hányespévanakártyában?" kérdéssel - konkrétan az összes SP (azaz ALU) maximális számítási kapacitását mutatja. Ez a szám a gyakorlatban ezeknél a kártyáknál lényegesen alacsonyabb - részben azért, mert az ALU-k nem mindig a két Flopot érő MADD utasítást végzik, részben pedig azért, mert a játékok shader kódjai a mai napig erősen szekvenciálisak (sok bennük a függőség), ezért a Radeonok 5 ALU-ból álló egységeit az ütemező nem tudja megfelelően "etetni", becslésünk szerint átlagosan 50-60%-os kihasználtsággal dolgozhatnak.
• A texel fillrate lényegében a textúrázási teljesítményt mutatja, egy textúra (single texturing) esetében, AF nélkül. Három esetet megjelöltünk *-gal és egy kicsit sötétebb színnel - itt a textúrázás sebességét nem a textúraszűrők, hanem az interpolátor egységek korlátozzák. Ez a szám lehet még alacsonyabb az interpolátorok egyéb irányú feladatai miatt, de lehet magasabb is pl. AF használata esetén. A 32-bites értékek az INT8 vagy az FP10 formátumú textúrák használata esetén érdekesek (a legtöbb játék ilyeneket használ), a 64-bitesek pedig az FP16-os textúrák esetében.
• A pixel fillrate szimplán azt mutatja, hogy a ROP-ok adott idő alatt hány pixel kirajzolására képesek. A számokon jól látszik, hogy az RV700-as szériában komoly extra erőt kapott ez a szekció - egy esetet (32-bites adatok, 0xAA) leszámítva az egységek órajelenkénti kapacitása a duplájára nőtt (ez egyébként a fő magyarázata annak, hogy a "karcsúbb" RV730 miért tudja tartani a lépést az RV670-nel). A 32-bites és a 64-bites értékek jelentősége ugyanaz, mint a textúrázás esetében.
• A z-only fillrate az az eset, amikor a pixelnek csak a mélység-információjával kell foglalkozni, a színével nem. Számos árnyékolási eljárás nagyban támaszkodik erre a funkcióra, ezért éppen ideje volt, hogy az RV700-as GPU-k feljöjjenek az nVidia ellenlábasok szintjére - azaz 4 műveletre ROP-onként egy órajel alatt.
• A memória-sávszélesség értelemszerűen azt mutatja, hogy a memóriából milyen mennyiségű adat tud egységnyi idő alatt kijönni, ill. bemenni. Fő fogyasztói a ROP-ok (ld. fillrate), a textúrázás, ill. az AA mintavételezés - ez pedig lényegében azt jelenti, hogy ez a paraméter a képkocka kiszámításának majdnem minden lépésére hatással van.

• A HD4670 ugyan mint kihívó szerepel, mégis az ő számai lesznek a kiindulási pontok - ezekhez a számokhoz tudtuk hangolni a HD3870-et, fordítva nem ment volna.
• Módosítottuk a HD3870 órajeleit, hogy a HD3870 UC (vagy HD3870 @750/594) néven futó átmeneti kártyához jussunk, amely szinte minden lényeges paraméterében megegyezik kihívójával. A megmaradt különbségek:
• A HD4670 kevesebb interpolátora egyes helyeken önmagában korlát lehet
• Ha az interpolátorok nem fogják vissza, akkor a HD4670 lényegesen nagyobb textúrázási kapacitással rendelkezik (pl. ha a 16xAF beállítást használjuk)
• 32-bites színinformációk esetén, AA nélkül a HD3870 UC pixel fillrate kapacitása duplaakkora
• A HD3870 UC memória-sávszélessége kicsit nagyobb, de ez csalóka - a gDDR5-ről szóló cikkünkből kiderült, hogy a rosszabb memória-késleltetéseket és a komolyan "alulhúzott" memória-órajelből adódó optimalizálatlanságot kompenzálni kell a memória sebességével (mivel a gDDR4 és a gDDR5 hasonlóan "rossz" késleltetés fronton, most is a korábban bevált 20% körüli extra sebességet használjuk). A nagyon hasonlóra beállított memória-sebesség viszont egyáltalán nem jelent egyforma memória-teljesítményt - az RV700-as széria memóriavezérlője, ill. hozzá kapcsolódva a cache-hierarchia komoly átalakításon esett át, ezért itt a HD4670 biztosan előnyben lesz - a teszt részben azt hivatott megmutatni, mekkorában.
• Az átdolgozott memóriavezérlőhöz hasonlóan az élsimítás is kapott egy komolyabb optimalizációt - ezt számszerűsíteni nem tudjuk, de remélhetőleg a tesztekben látni fogjuk a "keze nyomát".
• A "rendes" HD3870 azt fogja nekünk jelezni, hogy milyen korlátozó hatása van az előző két kártya igencsak szűkös memória-sávszélességének. Bár a magórajel itt egy kicsit magasabb, ez a 2.7%-os differencia a legtöbb esetben 1 fps-nél kevesebb előnyt jelent, ezért nyugodtan elfeledkezhetünk róla.
• Végül a HD4870 szerepe az, hogy egyes elszigetelt esetek felderítésében segítsen - mivel szinte minden területen a HD3870 dupláját tudja kapacitásban, jelentősen (min. 60-70%-kal) felette várjuk telesítményben is - ha mégsem így teljesít, annak várhatóan az az oka, hogy az adott játékban erős korlát a triangle setup, a 32-bites pixel fillrate (0xAA eset), vagy a 64-bites texel fillrate (sajnos, az interpolátorok száma kapcsán nem tudjuk ellenőrzésre használni - miután ezek a textúrázás mellett más feladatokban is részt vesznek, könnyen előfordulhat, hogy amíg a HD4670 textúrázói "lezabálják" az interpolációs kapacitást, a nagyobb kártyák esetében ezzel már nincs probléma). A HD4870-nél persze figyelni kell arra is, hogy esetenként megeszi az E6700-ast reggelire, és ilyenkor nem az ő kapacitásának határait mutatja a grafikon, hanem a CPU-ét. A tesztek értékelése közben erre a kártyára csak akkor fogunk kitérni, ha valahol szükségünk van a segítségére.

A tesztben résztvevő játékok