Bevezető
Miután két éve beüzemelt Core 2 Quad Q9550-esünk kitűnően szolgált minket, és csak ritkán volt olyan
érzésünk, hogy a tesztjeinket érdemben korlátozza annak az extra sebességnek a hiánya, amit egy Nehalem architektúrájú
Core i7 920 tudott volna hozni, a CPU-kérdés szépen csendesen kikopott a témák közül, amik foglalkoztattak minket.
Csak 2011 elején merült fel bennünk újra a gondolat, amikor a Sandy Bridge architektúráról oly sok szépet és jót lehetett
hallani - aztán ismét mély felejtés, amikor a B2-es revíziójú H67-es és P67-es alaplapok SATA-problémáját szárnyára
kapta a világhír. A B3-as revízió megjelenésével aztán ismét vonzóvá vált az Intel új platformja, és egy szép napos délutánon hirtelen
ötlettől vezérelve elhatároztuk, hogy meglehetősen elavult, bár ettől függetlenül kitűnően működő LGA775-ös
platformunkat lecseréljük 1155-re. A gondolatot tett követte, és amint Q9550-esünkön fájó szívvel sikerült túladnunk,
megvettük az új platform három elemét, az alaplapot, a memóriát és a lényeget, a CPU-t.
Talán az első és legnagyobb kérdés a Sandy Bridge kapcsán, hogy melyik CPU-t érdemes
megvásárolnunk, mert az Intel olyan választékkal árasztotta el a gyanútlan vásárlókat, hogy térkép és iránytű
szükséges a közöttük való eligazodáshoz. A cikk elején összefoglaljuk az alapvető tudnivalókat, a konklúzióban
pedig igyekszünk hasznos javaslatokkal segíteni a jövendő Sandy Bridge vásárlók döntését.
Mit kell tehát tudnunk?
- A processzormagok száma a név előtagjából derül ki: az i3 kétmagos és hyperthreadinget támogat, az i5 négymagos és hyperthreadinget nem támogat, végül az i7 négymagos és hyperthreadinget támogat.
- Az órajelek értelemszerűen a számozással emelkednek (pl. az i5 2400-as 3.1GHz-en megy, az i5 2500-as pedig 3.3GHz-en).
- A remek potenciál ellenére a tuning igencsak korlátok közé van szorítva, ugyanis régebbi FSB, ill. BCLK alapú tuningnak érdemben búcsút mondhatunk, valódi tuningra csak a szorzó változtatásával van lehetőség...
- ... viszont a legtöbb Sandy Bridge CPU szorzózáras, ez alól csak a két "K" utótagos modell, az i5 2500K és az i7 2600K a kivétel.
- Ha ez önmagában nem lenne elég fájdalmas, akkor még arra is kell figyelnünk, melyik chipsettel ellátott alaplapot vesszük meg - a H67-es chipsettel ugyanis nem lehet szorzót állítani, csak a P67-essel (utóbbival viszont nem használható a CPU-ba integrált grafikus chip - köszönjük, kedves Intel!). Több gyártó kínálatában szerepel PH67-es alaplap, ez sajnos nem a két chipset keveréke (az majd a Z68 lesz), hanem simán H67 - erre érdemes figyelni, könnyű benézni!
- Elméletileg a P67-es alaplapokban a szorzólockos, de Turbo üzemmódot támogató CPU-kat valamilyen szinten lehet húzni - ezt a gyakorlatban kipróbálni nem tudtuk, de nehéz döntés esetén esetleg érdemes utánanézni.
Reméljük, sikerült mindenkit összezavarnunk az Intel trükkjeivel - lássuk inkább
a lényeget, a tapasztalatokat és a méréseket!
Első benyomások
Lévén új platform, a P67-es chipsettel ellátott alaplapunk kapcsán azzal együtt is számítottunk fogzási gondokra,
hogy a nagy durranásnak tekinthető B2-B3 revíziós mizériát elkerültük. Nem is kellett csalódnunk - a gondosan,
kultúráltan összerakott gép fogta magát, és nem indult. Minden LED szépen felgyulladt, minden ventillátor felpörgött,
a monitor jelezte, hogy van videojel - csak éppen kép nem volt, és nem ment a bootolás. A szokásos "alapokra bontás"
műveletsorból a videokártya újra beszerelése, és a kábelek átdugdosása hozta meg a sikert - itt egy kicsit megnyugodtunk,
egészen addig, amíg el nem kezdtünk szórakozni a tuningbeállítással, mert onnantól kezdve minden bootolás egy
3-4 lépéses kínlódás volt, a monitorunk pedig mintha függetlenítette volna magát a géptől, össze-vissza hol kapott
jelet, hol nem. Ennek így eléggé garancia-szaga volt, viszont azzal végképp összezavart minket a rendszer, hogy
ha egyszer sikeresen bebootolt, onnantól atomstabilan működött.
A megoldást végül egy ártatlannak kinéző BIOS-opció hozta meg - a display inicializációs sorrend defaultként
a PCI-vel kezdődött (megjegyzendő, hogy a P45-ös lapunk 1.5 évig így működött egyetlen nyikkanás nélkül), ezt
átállítva PCI-Express-re megszűnt a gond. Gratulálunk a Gigabyte-nak az ügyes kis fejtörőhöz!
Innentől egyszerűbb a történet - minden kitűnően működik, és most már mi is azzal
a Sandy Bridge élménnyel találkozunk, amiről a review-k január elején ódákat zengtek.
Fogyasztás
Vessünk egy pillantást a rendszer fogyasztására:
Mafia II 1920x1080 Max - Power Consumption (displayed post-flash)
| Idle | Core 2 Quad Q9550 | |||||||||||||||||| 91 |
| Core i5 2500K | ||||||||||||||| 74 | |
| Load | Core 2 Quad Q9550 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||| 270 |
| Core i5 2500K | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||| 248 |
Az új platform tudása elismerésre méltó ezen a téren, idle-ben 17W-tal eszik kevesebbet a kifejezetten
alacsony fogyasztású P45 + Q9550 kombóhoz képest, terhelés alatt pedig 22W-ig nő a differencia - pedig
terhelt állapotban az i5 2500K magasabb feszültséggel üzemelt.
Tesztkörnyezet
| A konfiguráció elemei | |
| Alaplap | Gigabyte P45-DS3R, FSB @400MHz |
| CPU és órajel | Intel Q9550 @Q9770 (3.2GHz, 8x400) |
| CPU hűtés | Cooler Master HyperTX3 |
| Memória | 4x1GB Geil Ultra DDR2-8500 |
| Memória beállítások | 1066MHz (2.66x400), 5-5-5-15, tRD: 8 |
| Tápegység | Corsair TX650 |
| Operációs rendszer | Windows 7 x64 |
| A másik konfiguráció elemei | |
| Alaplap | Gigabyte P67A-UD3-B3, BCLK @100MHz |
| CPU és órajel | Intel i5 2500K (3.2GHz, 32x100, Turbo off) |
| CPU hűtés | Cooler Master HyperTX3 |
| Memória | 2x2GB Kingston HyperX DDR3-12800 |
| Memória beállítások | 1066MHz (10.66x100), 7-7-7-21 |
| Tápegység | Corsair TX650 |
| Operációs rendszer | Windows 7 x64 |
Nem sok magyarázatot igényel a konfiguráció, hiszen a jobb összevethetőség kedvéért
igyekeztünk a Q9550-essel szerelt rendszer paramétereit használni. Ez egyedül a memóriák esetében nem sikerült,
itt a legkisebb meglepetés nélkül vettük tudomásul, hogy a DDR3-as RAM-jaink nem bírják a CL5-öt, ezért egy kis
fórt kapott itt az LGA-775-ös rendszer - ennek hatása a Sandy Bridge processzorba integrált memória-vezérlője miatt
minden bizonnyal minimális (ha minden jól megy, akkor később erről teszttel is meggyőződünk).
| VGA | Core clock | Shader clock | Memory clock | Driver |
| GeForce GTX460 1GB | 820 MHz | 1640 MHz | 1000 MHz | ForceWare 266.58 WHQL |
VGA téren abból főztünk, amink van - miután a GTX560 órajelein futó GTX460-nal
már van tesztsorunk (lehet találgatni, mi lesz a következő tesztünk :), az i5 2500K-t is így vizsgáltuk. Ez a videokártya
persze azért nem a sebesség netovábbja - ha lesz alkalmunk újra GTX480-at vagy HD6970-et tesztelni, akkor lehet, hogy
egy gyors követő cikkre még sor kerül.
Tesztmódszer, a tesztben résztvevő játékok
Tesztjeinkben minden játékhoz 3 beállítást használunk: Balanced, High és Max, sorban
az alsó középkategóriás, a középkategóriás és a felső / csúcskategóriás kártyákkal szemben támasztható elvárásokhoz
szabva. A Balanced és a High beállítást 1680x1050-es felbontásban vetjük be, az 1920x1080-as
felbontásnál pedig szintén megjelenik a High beállítás, és szerepel a Max is - így lesz
játékonként 4 tesztesetünk, amelyeket háromszor lemérünk, és a grafikonokra a mérések átlaga kerül.
A játékokban vagy beépített benchmarkot használunk, vagy egy-egy kellően intenzív jelenetet
játszunk le. Mindkét esetben a méréseket a fraps-szal végezzük - a grafikonokon szereplő
átlag fps értékekhez a fraps számait használjuk, a minimum-fps-eket viszont egy egyéni statisztikai
módszerrel állítjuk elő a mérés alatt megjelenített frame-ek kiszámolásához szükséges időkből. Az így kapott
értékek lényegesen jobban jellemzik a játékokban tapasztalt folyamatosság-érzetet, mint az Internet-szerte
használt abszolút minimum-érték.
A tesztekben használt játékok / benchmarkok:
| Battlefield: Bad Company 2 |
Crysis Warhead | F1 2010 | Just Cause 2 | Lost Planet 2 |
| Mafia II | METRO 2033 | S.T.A.L.K.E.R.: Call of Pripyat |
Unigine Heaven |